Tudta, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy valójában nem látunk jól?
Gyakran nem is gondolnánk, hogy az agyunk mennyi mindenhez képes adaptálódni és alkalmazkodni annak érdekében, hogy még az új helyzetek felmerülésekor is gondtalanul folytathassuk tovább az életünket. Legjobb példák erre például a nyelvtanulás, a tanulás folyamata, traumák feldolgozása vagy a protézisekhez való alkalmazkodás.
Látásunk fokozatos romlása is egy olyan tényező, amelyhez szintén képes hosszútávon alkalmazkodni az agyunk és emiatt rengetegen nem, vagy csak nagyon nehezen veszik észre, hogy valóban rosszul látnak.
Mi áll ennek az alkalmazkodóképességnek a hátterében?
Az agy alkalmazkodóképessége a neuroplaszticitásra és a neuroadaptációra vezethető vissza. A kettő egyébként nagyon hasonló fogalom, de mégis különböznek. Mind a két esetben a központi idegrendszer igyekszik az adott megváltozott vagy új helyzethez alkalmazkodni. A kettő között azonban van különbség is.
Neuroadaptáció: A neuroadaptáció arra a jelenségre utal, hogy az agy idővel alkalmazkodik és hozzászokik új ingerekhez vagy körülményekhez. Ez az adaptáció segít abban, hogy az agy egy stabil egyensúlyt tudjon fenntartani és effektíven reagáljon külső változásokra. Legtöbbször ez a fogalom gyógyszerek esetében kerül elő vagy jó példa erre még, amikor sok időt töltünk sötétben és látásunk alkalmazkodik a fény hiányához.
Neuroplaszticitás: Az agy azon képességét jelenti, hogy az változzon és adaptálódjon az adott személy életét kísérő változásokra azáltal, hogy új idegi kapcsolatokat alakít ki vagy a meglévőket megváltoztatja. Ez a képesség az ember életének előrehaladtával fokozottan csökken.
Látásromlás esetében mindkét jelenség megfigyelhető az alkalmazkodási folyamatok során. A neuroadaptáció úgy jelenik meg ebben az esetben, hogy az agy lényegében kevésbé fogja érzékelni a különbséget a korábbi éleslátás és a jelenlegi homályos között. Ide tartozik még a szenzoros alkalmazkodás is, ami a rendelkezésre álló vizuális információk optimalizálását jelenti.
A nauroplaszticitás úgy jelenik meg, hogy az agy új idegi kapcsolatokat hoz létre a vizuális információk feldolgozására, ami leginkább a fokozatos látásvesztéskor a legszignifikánsabb. Ezen felül pedig az agy elkezdhet nagyobb mértékben más érzékszervekre is támaszkodni, hogy kompenzálja a látásromlást, de ez leginkább súlyosabb látásromlás esetében figyelhető meg.
Mivel legtöbbször egy hosszútávon lefutó folyamatról van szó, ezért sokszor tényleg nem vesszük észre, hogy a látásunk romlik, mivel az agynak pont elég ideje jut arra, hogy ezeket a hiányosságokat látszólag csökkentse. A legfontosabb viszont, hogy legalább egyszer évente részt vegyen egy látásvizsgálaton annak érdekében, hogy éleslátása mindig 100%-os legyen.
Úgy érzi, hogy látása már nem olyan, mint azelőtt? Térjen be Optikánkba és szakértő Munkatársaink segítenek, hogy Ön újra élvezhesse az éleslátás minden előnyét!